A közelmúltban megjelent Kauffman-i vállalkozói aktivitási index (KIEA) azt mutatja, hogy az önálló vállalkozói tevékenységbe való belépés üteme az elmúlt évben csökkent. A médiában a hírek pozitívan álltak. Mivel sokan önmagukban dolgoznak maguk után, amikor a gazdaság rosszul jár, és kevés a foglalkoztatási alternatívája, ez a csökkenés rendben van, a riporterek azt mondják. Ez azt jelenti, hogy a munkaerőpiac jobban működik.
$config[code] not foundVan egy probléma ezzel az értelmezéssel kapcsolatban; figyelmen kívül hagyja az önállóan dolgozók számának folyamatos csökkenését. 2007 óta Amerika közel 1,4 millió önálló vállalkozót vesztett el, vagyis a 2007-es szint 9% -át. Ezen túlmenően az önálló vállalkozók száma csökkent a nagy recesszió során (amikor 831 000 önálló vállalkozót vesztettünk el) és az azt követő helyreállítás (amikor további 531 000-et vesztettünk el). Ez nagyon különbözik attól, ami a foglalkoztatással történt. A foglalkoztatott amerikaiak száma több mint 4 millióval nőtt 2009 és 2013 között.
A KIEA-val való pozitív pörgetés problémája az, hogy csak a kép egy részén néz ki - az önfoglalkoztatás. Az önálló vállalkozók számát azonban befolyásolja mind az önfoglalkoztatásba való belépés, mind az önfoglalkoztatásból való kilépés. A fürdőkádban lévő vízhez hasonlóan az önálló vállalkozók száma a beáramlásoktól és a kiáramlásoktól is függ.
A KIEA-ban közölt számadatok alapján éves becsléseket készítettem az önfoglalkoztatásban és az önfoglalkoztatásból kilépő emberek számában 2007-től 2013-ig, és összehasonlítottam azt az önálló vállalkozók állományával, akiket a Munkaügyi Statisztikai Hivatal jelentett ezekről az évekről hogy mi történt az önfoglalkoztatással.
A KIEA azt mutatja, hogy az önfoglalkoztatásba való belépés ciklikus. 2007 és 2009 között, amikor a gazdaság a nagy recesszióból zuhant, az önálló vállalkozók száma 441 ezerrel nőtt. De akkor, 2009-től 2013-ig, amikor a gazdaság ismét elterjedt, az önállóan dolgozók száma 574 ezerrel csökkent.
De ahogy valószínűleg tudod, az önfoglalkoztatásból való kilépés ciklikus. A nagy recesszió idején, amikor a gazdaság megszűnt, közel 1,1 ember adta fel magának a munkáját, mert a vállalkozás működtetése annyira nehéz volt ebben az időben. A gazdaság újbóli fellendülése utáni fellendülés során az önfoglalkoztatást lemondók száma egy kicsit több mint 1 millióval csökkent.
Mivel a gazdasági feltételek nem befolyásolják az önfoglalkoztatásra való belépést és az abból való kilépést, az önfoglalkoztatásra gyakorolt negatív hatások mind a recesszióban, mind a fellendülésben felülmúlják a pozíciókat. Ennek eredményeképpen az önálló vállalkozók száma 5,4 százalékkal csökkent a nagy recesszió során és további 3,7 százalékkal a későbbi fellendülés során.
Az a tény, hogy az önfoglalkoztatott amerikaiak száma továbbra is csökken a fellendülés során, azt mutatja, hogy valami rossz. Az önfoglalkoztatásba belépő kevesebb ember jelezheti, hogy a munkaerőpiacok egyre jobbak. De az önfoglalkoztatásból kilépő emberek számának csökkenése azt jelzi, hogy a gazdasági körülmények még mindig nem jóak a vállalkozók számára.
Az önfoglalkoztatásba való belépés mértékének csökkenése helyett a média és a közönségnek inkább az alapvető problémára kellene összpontosítania: miért látjuk az önálló vállalkozók számának csökkenését öt év alatt a gazdasági fellendülésben? ?
7 Megjegyzések ▼
