Az amerikaiaknak az új vállalatok létrehozásának aránya az elmúlt harmincöt évben közel felére esett - az 1977-es ezer főre jutó 2,56 új vállalkozástól a 2012-es 1,31-ig - 2012-ben a közelmúltban kiadott adatok kiderülnek. Ez a riasztó tendencia a politikai döntéshozóknak a csökkenés okainak felderítésére, és annak visszavonására irányul.
$config[code] not foundAz Ewing Marion Kauffman Alapítvány, a vállalkozói szellem tanulmányozására szánt nonprofit szervezet, egyes szakpolitikai kutatók a bevándorlás reformját választották. Dane Stangler, az Alapítvány kutatási és politikákért felelős alelnöke azt állította, hogy az országnak több külföldi születésű vállalkozót kell hoznia a nemzet induló arányának csökkenése elleni küzdelem érdekében. Jonathan Ortmans, az alapítvány vezető munkatársa, elmondta a Washington Postnak, hogy „a bevándorlási reformok az egyik leghatékonyabb lépést jelentik a törvényhozók számára, hogy az új üzleti formákat ösztönözzék.”
Míg a bevándorlási reform önmagában kívánatos lehet, az adatok nem mutatják, hogy a bevándorlás hiánya felelős az induló ráta csökkenéséért, vagy hogy a nyitottabb bevándorlás valószínűleg megfordítaná a három és fél - az üzleti formáció elhúzódása.
Robert Litan, a Brookings Alapítvány gazdasági tanulmányainak nem rezidens vezető munkatársa, és mások azzal érveltek, hogy a bevándorlók sokkal valószínűbbek, mint az őshonos amerikaiak, hogy új vállalkozásokat indítsanak el. Az adatok azonban másként jelzik. Steven Camarota, a Bevándorlási Tanulmányok Központjának kutatási igazgatója elmagyarázza egy 2012-es jelentésben (PDF):
„Az önfoglalkoztatásban nincs két különbség a két csoport között…. A bevándorlók és a bennszülöttek vállalkozási aránya nagyon hasonló - a bennszülöttek 11,7% -a és a bevándorlók 11,5% -a önálló vállalkozó.
Hasonló minták más adatokból is láthatóak. A Munkaügyi Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják, hogy 2013-ban a legfrissebb adatok állnak rendelkezésre, a befogadott önfoglalkoztatás aránya - a saját vállalataik vezetőjeként dolgozók - a külföldi és az őslakos születésű amerikaiak között statisztikailag megkülönböztethetetlen 3,8 százalékos arány volt a az országon kívül született és a belföldön született 3,7 százalék.
A bevándorló közösségben a magasabb vállalkozói arány hiánya magyarázza, hogy miért nem figyeltünk meg a vállalkozói tevékenység növekedését az elmúlt három és fél évtizedben.
Amint azt a fenti ábra mutatja, az amerikai népesség külföldi születésű részesedése több mint kétszeresére nőtt az 1980-as 6,2 százalékról 12,9 százalékra 2010-ben, míg az új üzletek aránya 35 százalékkal csökkent az 1,98 új munkáltató vállalkozásról ezer főre 1980-tól 1,28. 2010-ben. Ha a bevándorlók valóban sokkal valószínűbbek voltak, mint a vállalkozást induló őshonosak, akkor az új vállalkozások létrehozásának növekedését kellett volna látnunk, mivel a bevándorlás az elmúlt három és fél évtizedben emelkedett.
A bevándorlási tanácsadókkal ellentétben azt állítják, hogy a több bevándorlás ösztönzése növeli a vállalkozói szellemeket ebben az országban, az elmúlt 35 év tapasztalata az ellenkezőjét mutatja. A bevándorlás meredek emelkedése nem vezetett a vállalkozói aktivitás növekedéséhez, sem pedig az új vállalkozások létrehozásának visszaeséséhez.
Ahelyett, hogy egyszerűen csak azt állítanánk, hogy a jövőben a bevándorlást ösztönző új politikák „növelnék az indítási arányokat” (PDF), komoly érdeklődésre számot tartó döntéshozóknak meg kell határozniuk a vállalkozói ráta csökkenését visszafordító tényezőket, és meg kell határozniuk a felelős tényezőket, és politikákat javasolniuk annak megfordítására.
Képforrás: Az Egyesült Államok népszámlálásának adataiból készült
11 Megjegyzések ▼
