Számos közgazdász azzal érvelt, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség csökkenti a vállalkozói tevékenységet. Ha egy nemzet lakosságának nagy része szegény, azt állítják, hogy a lehetséges cégalapítók nem juthatnak hozzá ahhoz a tőkéhez, amelyre a vállalkozások elindításához van szükségük. Ennek eredményeként a vállalatok tulajdonosai a lakosság kisebb hányadát alkotják, mint más országokban.
A közelmúltban Roxana Gutiérrez Romero és Luciana Méndez Errico az Universidad Autónoma de Barcelona Alkalmazott Gazdaságtudományi Tanszékéről azt állították, hogy ez a hatás tartós. Egy új munkadokumentumban Gutiérrez Romero és Méndez Errico megállapítja, hogy a 19. század elején magasabb jövedelmi egyenlőtlenséggel küzdő országok ma már alacsonyabb szintű üzleti tulajdonban vannak.
$config[code] not foundA jövedelmi egyenlőtlenségről szóló 1820-as évek történeti adatainak összehasonlítása a 48 országban a 48 országban a vállalkozói szellem szintjére vonatkozó adatokkal, amelyeket a Global Entrepreneurship Monitor (GEM) - a több országban évente évente végzett felnőttkori népesség vállalkozói tevékenységének reprezentatív felmérése - A szerzők azt találják, hogy a 19. században a gazdag-szegény arány egy százalékos növekedése csökkenti a 21. században a vállalkozói tevékenységet végző népesség arányát egy tized és kétharmad százalék között.
A szerzők a következő összefüggéseket magyarázzák: A két évszázaddal ezelőtt magas jövedelmi egyenlőtlenséggel küzdő országokban kevesebb ember jutott hozzá a vállalkozások elindításához szükséges tőkéhez. Ezek a likviditási korlátok azt jelentették, hogy kevesebb ember kezdett el vállalkozásokat ezekben a nemzetekben, mint másokban. Ez a minta azt jelentette, hogy kevésbé gazdagodtak a gyerekek, és az országokat alacsony üzleti vállalkozással rendelkező fejlődési útra csapdák be.
Míg a szerzők bizonyítják, hogy a 19. századi jövedelmi egyenlőtlenség és a jelenlegi vállalkozói szint között statisztikai társulás áll fenn, nem vagyok biztos benne, hogy megvenném a magyarázatát.
Ahhoz, hogy a szerzők története helyes legyen, a 19. században a magasabb jövedelmi egyenlőtlenséggel küzdő országoknak kevesebb üzleti formát kellett volna képezniük. Sajnos a munkadokumentum nem mutat bizonyítékot a 19. századi jövedelmi egyenlőtlenség és a 19. század üzleti alakulásának negatív korrelációjára. Ezenkívül a jelen szerzők adatai úgy tűnik, hogy nem egyeztethetők össze az ilyen korrelációval. Eredményeik azt mutatják, hogy az Egyesült Királyságban a jövedelem sokkal kevésbé egyenlő, mint az Egyesült Államokban, Hollandiában, Svájcban, Svédországban vagy Japánban. Valószínűtlen azonban, hogy 1820-ban az Egyesült Királyságnak kevesebb más vállalkozója volt, mint e többi országban.
Ennél is fontosabb, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségnek a vállalkozói szellemre gyakorolt hatása önkorrekció legyen. A 19. században kevésbé egyenlő jövedelmű országoknak alacsonyabb arányban kellett volna vállalkozniuk a szerzők, mert a „magas egyenlőtlenségek megakadályozzák az embereket abban, hogy üzletet kezdjenek”.
A vállalkozói szellem azonban nagyobb jövedelmi egyenlőtlenséghez vezet, mivel az üzleti életben lévő emberek jövedelme általában változatosabb, mint a mások által foglalkoztatottak jövedelme. Ezért az 1820-as években a nagyobb jövedelmű egyenlőséggel és vállalkozói képességgel rendelkező országoknak kevesebb jövedelmi egyenlőséggel és vállalkozói képességgel kellett volna rendelkezniük a következő években. Ennek eredményeképpen a 19. században az egyenlőbb jövedelmű nemzeteknek kevesebb, nem több vállalkozást kell biztosítaniuk.
Úgy vélem, hogy egy másik magyarázat jobban illeszkedik a 19. századi jövedelmi egyenlőtlenség és a vállalkozói szellem közötti negatív korrelációhoz. Azok a országok, ahol 1820-ban több jövedelemegyenlőség mutatkozott, inkább a kisüzemi mezőgazdaságra támaszkodtak, mint a kevésbé jövedelmező egyenlőségű országok. A kisüzemek jelenléte erőteljes kis üzleti kultúra kialakulásához vezetett ezekben az országokban. Azok az országok, amelyek erős kisvállalkozás-orientációt fejlesztettek ki, a népességük nagyobb hányadát érdekelték maguknak, hogy önmagukra vállalkozzanak. Ez viszont a tartósan magasabb vállalkozói arányhoz vezetett.
Az egyenlőtlenség képe a Shutterstock-on keresztül
2 Megjegyzések ▼
