Néhány megfigyelő azt állítja, hogy az önfoglalkoztatás ellenciklus. Az emberek döntéseire összpontosítva, hogy magukra vállalkozzanak, ezek a kutatók azt állítják, hogy néhány olyan ember, aki elveszíti munkahelyét, amikor a gazdasági szerződések önfoglalkoztatásba kerülnek, nem pedig munkanélkülivé válnak vagy kilépnek a munkaerőből. A Kauffman Alapítvány nevében a Santa Cruzben a Kaliforniai Egyetemen Robert Fairlie által elemzett kormányzati adatok alátámasztják ezt az érvet, ami azt mutatja, hogy az önfoglalkoztatásba való átmenet aránya emelkedett a nagy recesszió során.
$config[code] not foundAzonban, amint már korábban említettem, a kutatóknak a gazdasági visszaesésen belüli önfoglalkoztatásra való összpontosítása félrevezető. Az önálló vállalkozók száma az önfoglalkoztatásba való belépés és az abból való kilépés eredménye. Ha az önfoglalkoztatásból való kilépés aránya meghaladja a belépési rátát, akkor az önálló vállalkozók száma csökken.
A gazdasági visszaesések idején a vállalkozók maguk is nehezebben jutnak hozzá a tőkéhez, és csökkennek a keresletük a termékek és szolgáltatások iránt. Ennek eredményeképpen, amikor a gazdasági szerződések az önfoglalkoztató közeledik, akkor az emelkedik. A recesszió során az önálló vállalkozók számának emelkedése vagy csökkenése attól függ, hogy a recessziónak nagyobb hatása van-e az önfoglalkoztatásra való belépésre vagy kilépésre.
Annak megnézéséhez, hogy az önálló vállalkozók száma a recesszió során hajlamos-e növekedni vagy csökkenni, a jelenlegi népességfelmérés adatait vizsgáltam, amely 1948 óta havonta nyomon követi a nem mezőgazdasági önfoglalkoztatók számát. az 1948. január és 2014. május között az Egyesült Államokban az Országos Gazdasági Kutatási Iroda által megállapított 11 recesszió, összehasonlítottam a nem mezőgazdasági nem jogi önálló vállalkozók számát a recesszió kezdetét megelőző hónapban, az utolsó hónapban lévő számmal. a recessziók.
A számok meglepőek. A recesszió hat hónapjában az önálló vállalkozók száma csökkent, míg ötben a szám növekedett. Emellett az önfoglalkoztatás növekedésének három összehúzódásában is emelkedett a magánszektorban foglalkoztatottak száma (1960-1961, 1969-1970 és 1980-as recesszió), ami arra utal, hogy a visszaesés enyhe hatással volt a munkaerőpiacra átfogó. Mivel a gazdasági visszaesések pozitív hatása azon az elgondoláson alapul, hogy az emberek önfoglalkoztatásba lépnek, mert elvesztik munkájukat, nehéz értelmezni, hogy mi történt azokban a recessziókban, amelyekben a magánszektor bérbevétele nőtt.
Három olyan recesszióban, amelyekben a magánszektor bérbevétele csökkent (1948-1949, 1973-1975 és 1981-1982 recesszió), az önálló vállalkozók száma nőtt. Öt recesszióban, ahol a magánszektor bérbevétele csökkent (1953-1954, 1957-1958, 1990-1991, 2001 és 2007-2009 recesszió), az önálló vállalkozók száma csökkent.
Azok a recessziók, amelyekben az önfoglalkoztatás csökkent, nem voltak súlyosabbak, mint azok a recessziók, amelyekben az önfoglalkoztatás emelkedett. A 11 vizsgált év medián recessziója az 1980-as recesszió volt, amelyben a bruttó hazai termék (GDP) csökkenése a csúcstól a vályúig 2,0% volt. Három olyan recesszióban, amelyekben a GDP csökkenése nagyobb volt, mint a medián, az önfoglalkoztatás csökkent, de kettőben önfoglalkoztatás emelkedett. Két olyan recesszióban, ahol a GDP csökkenése kisebb volt, mint a medián, az önfoglalkoztatás csökkent, és háromban önfoglalkoztatás emelkedett.
Érdekes megjegyezni, hogy az önfoglalkoztatás csökkenése a legújabb recessziók jellemzője. Az elmúlt három gazdasági visszaesés során (1990-1991, 2000 és 2007-2009 recesszió) a be nem illesztett önálló vállalkozók száma csökkent. Az utóbbi időkben legalább az önálló vállalkozók száma nem emelkedik, amikor a gazdasági szerződések.
3 Megjegyzések ▼
